¨ P j u l c s Y ¨

Egy dinoszauruszokkal díszített falvédő párja. Az anyagok ugyanazok, az applikáció szintén ugyanaz a technika, csak a kivitelezés más egy kicsit.  

Nagyon jó hangulatú és rekordlétszámú kis klubunk volt tegnap délelőtt Tündérfalván . Még mindig a Húsvét jegyében alkottunk, csibéket és nyuszikat.  Az anyagválasztásról ejtenék csupán néhány szót, aztán hagyom, hogy a képek beszéljenek helyettem. Az alapdarab jó minőségű és vastag filcanyagból készült (kék csibe), Kata Golda szabásmintája alapján. Ezzel nem is volt semmi baj. Ám továbbgondolva a dolgot, újrahasznosított pulcsiból készítettem egy nyulat (zöld csíkos). Ez már annyira nem bizonyult megfelelő választásnak, mert nem filcesedett annyira az anyag, amennyire kellett volna, ezért a széle elég bolyhos és nincs is olyan tartása, mint a filcből készült tojásdad csibének. A harmadikat már a klubban készítettem, főleg azért, hogy kipróbáljam azokat a mesés színű filcanyagokat, amit egy hobbi boltban találtam (púder színű csibe). Hamar rá kellett jönnöm azonban, hogy ezt a vékony filcet nem varrásra gondolták felhasználni, mert minden egyes tűszúrásnál megnyúlt az anyag. Azért

Ez a két baba egy testvérpárnak, Dórinak és Annának készült. Babával én még ennyit nem szenvedtem, mint ezzel a kettővel. A ruha szabásával kezdődött minden, mert legalább a hetedik szabásminta lett jó. Amikor végre sikerült és úgy, ahogy megfelelőnek találtatott, akkor jöhetett az arc és a haj elkészítése. Vele együtt meg a döbbenet, hogy a barna  hajú babának hátrafelé állnak a lábai és a kezei.  Ezek után egyfolytában csak azon aggódtam, hogy nehogy valami negatív energiát varrjak a babákba, úgyhogy még kaptak egy kis szeretgetést, simogatást, amikor elkészültek. Átadásra már nyugodtan, megtisztulva és mosolyogva kerültek:)

Ez jutott eszembe, amikor a nagy bohóckodás után nekiálltam gyönyörködni:) a lányok fényképeiben. Mert egy újrahasznosított ajtódísz lehet egy jó kis reggeli móka főszereplője is:) A koszorú elkészítésén már nagyon régóta törtem a fejem, mígnem tegnap már annyira besokalltam a kötelező köröktől, hogy nekiálltam elkészíteni. Nem is tudom, mire vártam ennyi ideig, hisz készen lett bő fél óra alatt. Az alap egy kiszuperált, vagyis inkább aktualitását vesztett hóember fej , kinőtt harisnya szárával bevonva. A virágok pedig mind-mind filcesített vagy filcesítenipróbáltdenemsikerülterreviszontpontjó pulóverek. Zárójel: sajnos a fényképezést és azok mutogatását, ergo dicsekvést, még mindig nem tudom abbahagyni:)

Amíg készültek, folyton arra gondoltam, szabad-e ezeket a finom holmikat mosirongynak használni? A sorsuk még nem dőlt el, egyenlőre nemesebb szerep jutott nekik: díszíthetik az asztalunkat.

Szerettem, mert egyszerűségében a nagyszerűsége. Mint a legtöbb általam kedvelt dolognak:)      

Amikor péntek reggel felébredtem, ugyanolyan napnak tűnt, mint az összes többi. Persze kicsit eltért a megszokottól, hogy Vercsi nem ment oviba, mert köhögött éjszaka, de ez sem először fordul elő, tehát ezt is nevezhetjük átlagosnak. Éltük az anya-lánya összeszokott kis életét, de délutánra, egy telefonbeszélgetés után, valami furcsa bizsergést éreztem úgy a tarkóm tájékán. Aztán amikor a ház ura fáradtan, munkából hazaérve, autóba ültetett, a bizsergés egyre csak erősödött és az események megállás nélkül csak pörögtek, azt sem tudtam mi történik. És egyszercsak hirtelen.... upsz! varrógép tulajdonos lettem:)))) Köszönöm a ház urának!♥♥♥

A nagy sikerre való tekintettel, mármint ami a családomat illeti, készült még egy kutya, lányos kivitelben. Ez sem tud megmelegedni nálunk, mert ajándékba készült: egy szülinapos megrendelése egy másik szülinaposnak:) Sorozatgyártás lesz ebből is, most már látom...      

 Egy születésnap a legaktuálisabb dolog, hogy az ember befejezze a régen elkezdett dolgait. Az alant látható párna a leltáram 7-es számú versenyzője. (Hogy mennyi más holmi készült el a leltáramból, azt itt most nem forszíroznám...) Igazán csajos darab lett, igaz a saját kedvenc színeimben, de tetszik az ünnepeltnek is. Hiába, anyja lánya:)       Tudom én, hogy rengeteg a fotó, de annyira élvezem és úgy érzem, egyet sem hagyhatok ki:) Szemezgetek én mindig, például most sem raktam fel mind a tizenkilencet:)

Álmomban rengetegen jöttek el, alig fértünk el a teremben, jöttek férfiak is és nagymamák is és akkora volt a hangzavar, hogy nem bírtam lecsendesíteni, túlkiabálni őket. Végső tehetetlenségemben épp sikítani kezdtem, hogy rám is figyeljenek, amikor... felébredtem. Nos, ilyen ómen után félve vágtam neki a második klub-foglalkozásnak , főleg, hogy a lányok arra kértek, készüljek valami húsvétival. Azért félelmetes ez számomra, mert nem vagyok egy nagy húsvéti dekorálós, inkább tavasz és virágok vannak mindenütt.  Első körben egy nagyon egyszerű és nekem kedves megoldás felé hajlottam, amit a Pinteresten leltem, de végig azt éreztem, hogy valahol sántít a dolog, még akkor is ha közben tovább gondoltam a dolgot (mondjuk nem kellett hozzá nagy ész) és beszereztem hozzá mindenféle csodás holmit. Aztán hétfőn este egy kedves kis barátom rávilágított arra, amit én is sejtettem, hogy a tervem bébis . Na, ha egy hét éves fiú is ezt gondolja, akkor ideje lesz más megoldás után néznem...

 Már jó ideje megvettem az első könyvet, mert ódákat zengtek róla a nálam okosabbak. Engem elvarázsoltak Agócs Írisz édes, jópofa grafikái és Berg Judit kedves történetei, de hiába, Vercsi csak legyintett rá. Ebben az esetben fordítva történt a dolog, én előbb varázsolódtam el és jutottam el a mesék titokzatos világába, mint Verocska. Persze most már tudom, hogy mindennek eljön az ideje, csak ki kell várni. Eljött ennek is. Komoly négy évessé kellett válnia, hogy ő is megértse, őt is megérintse a szikrázó farkincák világa. Így aztán mi sem lehet kézenfekvőbb, mint hogy a születésnapján már ő is cipelheti a saját cicáit ágyba, oviba, kiskonyhába és folyton kenyérhéjért kuncsorog.     A boldog szülinapos, akinek érdemes ajándékot adni:) Mert nem csak berakja az ágyába a legújabb kedvenceket a már meglévő nyolc mellé, hanem elviszi az oviba is és arcán a négyévesek büszkeségével, orrát az égig emelve, szemében az ilyensenkineknincscsaknekem kifejezéssel közli, hogy ezt a