Ugrás a fő tartalomra

Pure Fashion még mindig


Nincs az az édesanya, aki ha látja a gyönyörű lányait színpadon, ne hatódna meg. Ez tiszta sor, nem tettem másképp én sem. Ám az idei gálán volt még néhány olyan pillanat, amikor könnyek közt, vigyorogva tapsoltam vörösre a tenyeremet. Mert olyan ruhákban vonultak fel a lányok, amit ők maguk készítettek, alakítottak át, újítottak fel.
És én újra átéltem azt a késő éjszakába nyúló délutánt, amikor együtt voltunk és készítettük a ruhákat. Én nem csak a lányokat láttam, amint végigvonulnak a kifutón a saját készítésű ruháikban. Én láttam minden egyes ruhának a történetét: eszembe jutott az a félrevarrt csipke, az ezerszer is felpróbált ing, az újra és újra begumizott szoknyaderék, a kibontásra ítélt zakóujj, a megszúrt ujjak, a hajvasalóval kisimított csipke, az elromlottnak hitt varrógép. És minden apró öltés, minden kétségbeesett, tanácstalan pillanat, a nagy nevetések, az elcsendesedés, a sajtos tészta, a dugicsoki és még sorolhatnám. 
Megszerettem ezeket a lányokat, a szívembe zártam őket, nem csoda hát, hogy legalább annyira meghatódtam, mint amikor a saját lányaimat láttam?!












Megjegyzések

  1. Ezeket a bejegyzéseket nem lehet megunni, öröm látni a sok ízléssel kigondolt öltözéket, a kifinomult egyszerűséget (ha van ilyen) - főleg ahhoz képest, mai néha szembejön az utcán. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így van! És ezek sem kevésbé nőiesek. Sőt!

      Törlés
  2. Julcsi, mi ez a pure fashion, annyiszor látom, de nem tudom hogy kapcsolódsz hozzá, a gyerekek által, vagy részt veszel a tervezésben, vagy miről szól ez? Tényleg olyan jó hangulatúak amúgy mindig a képek, csak nem követtem elejétől ezért vagyok lemaradva :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt olvashatsz róluk: http://purefashion.hu/

      Én úgy kapcsolódok hozzá, hogy a gálára én készítettem a dekorációt és "kölcsönadtam" a lányaimat, valamint elvégeztem a koordinátor képzésüket.

      Törlés
  3. A könnyeken nem csodálkozom:) Büszke lehetsz Rájuk ahogy Ők is Rád! Jó hogy összehoztátok ezt a különleges csapatot, szerintem példaértékű amit csináltok. Mindig a mai gyerekeket szidják hogy mennyire el vannak vadulva, pedig csak azt csinálják amit látnak. Ha minden család ilyen alapokra épülne mint a Tiétek akkor semmi gond lenne a világban.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...