Zsemlekosárnak vettem a zsibvásárban, a mögötte látható porcelán (szerintem) pálinkás flaskával együtt. Egy pillanatig el is gondolkodtam azon, hogy tényleg zsemlés kosár lesz, de nálunk, négy gyerek mellett nincs az a kosár, amibe beleférne az általunk elfogyasztott zsemlemennyiség. Maradt hát az eredeti elképzelés, amit már az első érintéskor beleláttam: varróskosár.
Először átfestettem, a már sokat emlegetett Martha Stewart festékkel, két rétegben.
A bélés az eredeti szabásmintája alapján készült, így sokat nem kellett vele vesződnöm. A különbség annyi, hogy az oldalába varrtam két kis zsebet ollótartónak.
Került bele egy cérnatartó is, középen gumival megerősítve.
A tetejébe kartonlapot vágtam, amit bevontam ezzel a csodás anyaggal, de a kettő közé jó sok tömőanyagot tettem, hogy legyen hová tűznöm varrás közben a tűimet. Nem egyszer fordult elő, hogy rozsdás tűt húztam ki vasalás közben a pólómból... vagy valaki felszisszent, amikor leült a kanapéra...
Kedvemre való darab lett, különösen, ha arra gondolok, hogy többe került a belevaló, mint maga a kosár.
Azt mondtam már, mennyire szeretem a nappalinkat ilyenkor késő őszi délutánokon. Olyan csodás fények ragyognak, amitől az ember kénytelen mosolyogni és jókedvűnek lenni.. Ez az oka a sok fotónak is.
Fantasztikus lett!
VálaszTörlésNagyon tetszik :-)
VálaszTörlésJulcsikám,ez a kosár is, a kis madárház és az elmúlt időszak családi eseményei mind szívet-lelket melegitőek! :)
VálaszTörlésNagyon helyes varrókosár, de azért egyezzünk ki inkább a kora őszben :D (editsokadik)
VálaszTörlés<3 Nagyon szép! <3
VálaszTörlés