Ugrás a fő tartalomra

Ahogy az lenni szokott...



Jól emlékszem a napra: 1995. április 12.
Akkor találkoztam egy sráccal... Rögtön szimpatikus lett a kedvessége, a humora és főleg az udvariassága miatt... Két nap múlva újra találkoztunk... Ahogy az lenni szokott, szerelmes lettem... Aztán ahogy az lenni szokott ez a srác 1997. augusztus 16-án megnősült... Ott voltam az esküvőjén... Mellette álltam... Az oltárnál... Csodálatos érzés volt, ami tart a mai napig.


Az ajándékom:-)

Megjegyzések

  1. Gratulálok az évfordulóhoz! És mlyen szép gomb!! Saját termés?

    VálaszTörlés
  2. Julcsi ez csodaszépe!!!!A varromány-ajándék és a történet is! Isten éltessen benneteket!!!!!:))))

    VálaszTörlés
  3. Isten éltessen benneteket !
    Gyarapodjatok, és sokasodjatok,
    boldogan.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm lányok!

    KicsiKató! A gomb Kálló Szilvi műve.

    VálaszTörlés
  5. Gratulálok nektek magatokért és csodás gyerekeitekért. :*
    Szerencsés dátum volt...

    VálaszTörlés
  6. Ez a legnagyobb ajándék, egy igaz társ. (Én márcsak tudom, 22 éve élünk nyugalomban, szeretetben...)A ráadás ajándékok a gyerekek.
    A kép tüneményes!

    VálaszTörlés
  7. Ezekszerint házassági évforduló volt? Gratulálok! Nálunk augusztus 19-én volt. Nagyon sok!

    VálaszTörlés
  8. Isten éltessen benneteket, nagyon szép az ajándékod. Jó, hogy eszembe juttatta a közelgő 14-dik évfordulónkat. Ráadásul 2x7, idelye lesz munkába fognom, mert szerintem a heteseknek nagy jelentőségük van. Colette-egy új blogos

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...