Ugrás a fő tartalomra

Ahogy az lenni szokott...



Jól emlékszem a napra: 1995. április 12.
Akkor találkoztam egy sráccal... Rögtön szimpatikus lett a kedvessége, a humora és főleg az udvariassága miatt... Két nap múlva újra találkoztunk... Ahogy az lenni szokott, szerelmes lettem... Aztán ahogy az lenni szokott ez a srác 1997. augusztus 16-án megnősült... Ott voltam az esküvőjén... Mellette álltam... Az oltárnál... Csodálatos érzés volt, ami tart a mai napig.


Az ajándékom:-)
Címkék:

Megjegyzések

  1. KicsiKató2008. augusztus 17. 13:51

    Gratulálok az évfordulóhoz! És mlyen szép gomb!! Saját termés?

    VálaszTörlés
  2. Monika2008. augusztus 17. 14:11

    Julcsi ez csodaszépe!!!!A varromány-ajándék és a történet is! Isten éltessen benneteket!!!!!:))))

    VálaszTörlés
  3. mmama2008. augusztus 17. 15:27

    Isten éltessen benneteket !
    Gyarapodjatok, és sokasodjatok,
    boldogan.

    VálaszTörlés
  4. Julcsi2008. augusztus 17. 17:03

    Köszönöm lányok!

    KicsiKató! A gomb Kálló Szilvi műve.

    VálaszTörlés
  5. Zelnice2008. augusztus 18. 8:37

    Tetszik!!! :-))

    VálaszTörlés
  6. 36évi2008. augusztus 18. 13:02

    Gratulálok nektek magatokért és csodás gyerekeitekért. :*
    Szerencsés dátum volt...

    VálaszTörlés
  7. Szera2008. augusztus 18. 20:30

    Ez a legnagyobb ajándék, egy igaz társ. (Én márcsak tudom, 22 éve élünk nyugalomban, szeretetben...)A ráadás ajándékok a gyerekek.
    A kép tüneményes!

    VálaszTörlés
  8. lomaquilt2008. augusztus 23. 11:33

    Ezekszerint házassági évforduló volt? Gratulálok! Nálunk augusztus 19-én volt. Nagyon sok!

    VálaszTörlés
  9. Colette2008. augusztus 26. 0:07

    Isten éltessen benneteket, nagyon szép az ajándékod. Jó, hogy eszembe juttatta a közelgő 14-dik évfordulónkat. Ráadásul 2x7, idelye lesz munkába fognom, mert szerintem a heteseknek nagy jelentőségük van. Colette-egy új blogos

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
1 megjegyzés
Tovább is van...

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H...
20 megjegyzés
Tovább is van...

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••
5 megjegyzés
Tovább is van...