Ugrás a fő tartalomra

"Tetemre" hívtak

Játékra hívtak Krisztinka és Mammka. Írjak magamról lényeges és lényegtelen dolgokat. Huh!
A lényeges dolgokról egyszer már írtam, azt hiszem, nem vagyok annyira összetett és bonyolult személyiség, hogy más is eszembe jusson, hiába is töröm a fejem napok óta:) Azért köszönöm, Krisztinka, hogy rám is gondoltál!

És most lássuk a lényegteleneket, szám szerint hatot:

1. Lényegtelen, hogy tökmag vagy szotyi, rengeteget tudok belőle enni, ha egyszer elémteszik:)

2. Lényegtelen, hogy milyen az idő, én mezítláb járok, hacsak tehetem. Az első napsugaraknál én már csupasz lábbal bújok a cipőmbe.

(Igen, ez az én lábam és nem, ez sajnos nem tengerparti homok, ez csupán játszótéri homok, de nagyon fincsi:D)

3. Lényegtelen, hogy milyen apróságról van szó, nagyon tudja nyomni a lelkemet. A nagyokról nem is beszélve...

4. Lényegtelen, hogy mit gondolok másokról, úgyis csak magamban, magamnak mondom el a véleményemet.

5. Lényegtelen, hogy utca vagy otthon, magány vagy társaság, film vagy valóság tudok sírni bárhol, bármin. (Ha jól emlékszem, ez a fontosak között is szerepelt... ez most akkor lényeges vagy lényegtelen?)

6. Lényegtelen, hogy matematika feladvány, kártyajáték, varrás vagy bármi, amihez logika kell, képtelen vagyok átláni a dolgokat addig, amíg ki nem próbálom és nem csinálom a saját két kezemmel.

Ezeket ugyanolyan nehéz volt "összegondolni", mint a lényegteleneket:)

Megjegyzések

  1. Olyan aranyos vagy... ez a logika! hasonlóan nem jól állok én se hozzá...:)
    meg a mezítlábazás... ezzel őrületbe tudok kergetni mindenkit, pedig soha nem voltam még felfázva! Talán pont ezért...

    VálaszTörlés
  2. ja, és a sírás... én is, örömben és bánatban egyaránt bármikor, bárhol.

    VálaszTörlés
  3. Nem is olyan lényegtelen dolgok. Én is imádok mezítláb cipőbe bújni. Ezzel én is így vagyok. S van egy jó oldala is kevesebb neylon harisnya, és -zokni szakad.
    Viszont én sem szoktam így felfázni.

    VálaszTörlés
  4. Köszike, hogy olvashattalak :) s jó pár közös vonást én is felfedeztem :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••