Ugrás a fő tartalomra

"Tetemre" hívtak

Játékra hívtak Krisztinka és Mammka. Írjak magamról lényeges és lényegtelen dolgokat. Huh!
A lényeges dolgokról egyszer már írtam, azt hiszem, nem vagyok annyira összetett és bonyolult személyiség, hogy más is eszembe jusson, hiába is töröm a fejem napok óta:) Azért köszönöm, Krisztinka, hogy rám is gondoltál!

És most lássuk a lényegteleneket, szám szerint hatot:

1. Lényegtelen, hogy tökmag vagy szotyi, rengeteget tudok belőle enni, ha egyszer elémteszik:)

2. Lényegtelen, hogy milyen az idő, én mezítláb járok, hacsak tehetem. Az első napsugaraknál én már csupasz lábbal bújok a cipőmbe.

(Igen, ez az én lábam és nem, ez sajnos nem tengerparti homok, ez csupán játszótéri homok, de nagyon fincsi:D)

3. Lényegtelen, hogy milyen apróságról van szó, nagyon tudja nyomni a lelkemet. A nagyokról nem is beszélve...

4. Lényegtelen, hogy mit gondolok másokról, úgyis csak magamban, magamnak mondom el a véleményemet.

5. Lényegtelen, hogy utca vagy otthon, magány vagy társaság, film vagy valóság tudok sírni bárhol, bármin. (Ha jól emlékszem, ez a fontosak között is szerepelt... ez most akkor lényeges vagy lényegtelen?)

6. Lényegtelen, hogy matematika feladvány, kártyajáték, varrás vagy bármi, amihez logika kell, képtelen vagyok átláni a dolgokat addig, amíg ki nem próbálom és nem csinálom a saját két kezemmel.

Ezeket ugyanolyan nehéz volt "összegondolni", mint a lényegteleneket:)

Megjegyzések

  1. Olyan aranyos vagy... ez a logika! hasonlóan nem jól állok én se hozzá...:)
    meg a mezítlábazás... ezzel őrületbe tudok kergetni mindenkit, pedig soha nem voltam még felfázva! Talán pont ezért...

    VálaszTörlés
  2. ja, és a sírás... én is, örömben és bánatban egyaránt bármikor, bárhol.

    VálaszTörlés
  3. Nem is olyan lényegtelen dolgok. Én is imádok mezítláb cipőbe bújni. Ezzel én is így vagyok. S van egy jó oldala is kevesebb neylon harisnya, és -zokni szakad.
    Viszont én sem szoktam így felfázni.

    VálaszTörlés
  4. Köszike, hogy olvashattalak :) s jó pár közös vonást én is felfedeztem :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...